D. Gray-man (TV, 2006)
ディー・グレイマン

Hossz: 103 rész
Műfaj: akció, vígjáték, dráma, fantasy, kaland, horror, természetfeletti, shounen

Rendezte: Nabeshima Osamu
Eredeti mű: Hoshino Katsura
Írta: Kurimoto Hiroshi, Miura Kazuya, Honda Yasuyuki
Karakter dizájn: Morioka Hideyuki
Zene: Wada Kaoru
Stúdió: TV Tokyo
 

Egy alternatív világban a XIX. század végén, egy olyan háború zajlik, amiről az emberek nagy része mit sem sejt. A tét óriási, az emberi faj létéről van szó. Akik a háborút vívják, nem mások, mint egy ördögűzőkből (exorcist) álló rend (Kuro no Kyoudan- Fekete Rend) és maga az Ezeréves Gróf (Sennen Hakushaku), akinek feltett szándéka az emberiség eltörlése. Fegyverei a Démonok (Akuma), akik az emberek pusztítására születtek, holott egyszer maguk is azok voltak. A legtöbben bármit megtennének, csakhogy viszontlássák azt, aki meghalt. Ezt kihasználva a Gróf megjelenik a gyászoló előtt, hogy nagylelkű ajánlatot tegyen: csupán a nevén kell szólítania a szeretett személyt, akinek a lelke beleköltözik az általa készített vázba, és mindenki boldog. Vagy mégsem? Ahogy a reményt kapott ember kimondja a nevet, a lélek valóban visszatér. Csakhogy nem úgy, ahogy ezt várnánk - a váz rabja lesz, egy démon, aki minden akaratától megfosztva engedelmeskedik a Gróf parancsainak. Elsőként annak, hogy megölje az őt visszahívót, és viselje annak testét, így várva az alkalmat, amikor tényleges alakjában teljesítheti a feladatot, amire szánták. Velük kell felvennie a harcot az ördögűzőknek, akik Isten kiválasztottai, s az ő Ártatlanságának (Innocence) darabjait használva fegyverként megállítaniuk a Grófot, és kiszabadítaniuk a Démonok bebörtönzött lelkét.
Allen Walker 15 éves fiú hófehér hajjal, bal szeme fölött egy piros pentagrammal. Ezt leszámítva átlagos utazónak tűnik, aki épp csak látogatóba igyekszik a Fekete Rend főhadiszállására. Azonban a városban, ahol áthalad, furcsa dolgok történnek, s maga is belekeveredik az ügybe. Ennek köszönhetően tudjuk meg, hogy Allen is ördögűző, a bal karjába ágyazódott az Innocence egy darabja, így ő saját teste részeként aktiválja fegyverét. Feladatát elvégezve folytatja útját, és kimerítő utazást követően végre megérkezik a főhadiszállásra, ám nemvárt fogadtatásban részesül: a bejárat, meglátva a bal szeme fölötti jelet, riadót fúj, mert ellenségnek véli, és már érkezik is a likvidáló egység, egy "előbb lőjj, aztán kérdezz" típusú fiatalember személyében. Mindeközben a főhadiszállás személyzete bentről figyeli az eseményeket, és csak igen lassan jut el a tudatukig Allen magyarázkodása, miszerint ő is ördögűző és az érkezéséről már korábban küldött levelet a mestere. Mint kiderül, a félreértésért egy ember felelős, a főhadiszállás meglehetősen komolytalan felügyelője, aki erős papírmunka undorban szenved. Ez lenne hát az a hely, ami az egyik központja azon embereknek, akiktől a világ sorsa függ? Elsőre nem túl bíztató, de szerencsére ez csak a felszín...

Műfaján belül egy igazán egyedülálló történettel van dolgunk. Nem csupán arról van szó, hogy pár különleges képességű "kiválasztott" fiatal megmenti a világot a gonosztól. A D.Gray-man egy remekül átgondolt és kidolgozott alkotás, ami kerüli a hasonló műfajú animék/mangák sablonos elemeit. A történet előrehaladtával nemhogy laposodna, egyre izgalmasabbá válik, ahogy jobban megismerjük a szereplőket, korábbi életüket és tragédiáikat, magát a Rendet is, hogy milyen áldozatot hoztak a győzelemért és azt is, milyen élet vár arra, aki kapcsolatba kerül az Innocence-el. Lassanként kapjuk meg a kirakó darabjait a múltról és a jelenről mire kezd összeállni a kép. Bár tekintve, hogy egy 100+ részes, még futó sorozattal van dolgunk, a végkifejletre még várni kell, de úgy gondolom, az alkotók ezért bőven kárpótolnak minket. Valamint nincs még egy olyan sorozat, ahol ennyire szimpatikus a főgonosz gárda: ugyanis a Gróf nincs egyedül, szövetségesei a Noah-klán tagjai, akik szintén emberek voltak egykor, viszont magukban hordozzák Noah (Noé) génjeit, illetve egy-egy emlékét, Isten igazi kiválasztottjainak tartják magukat, úgyhogy véleményük szerint másnak nincs is létjogosultsága. A mindig vidám Gróf és a Noah-klán igazi családként viselkednek - együtt vacsoráznak, segítenek egymásnak a házi feladatban... nem is lenne velük semmi baj, ha nem az emberiség eltörlése lenne a céljuk.

Az anime alapjául szolgáló, még szintén futó manga Hoshino Katsura művésznő nevét dicséri, akinek ez az első jelentősebb alkotása. Kiváló karaktereket hozott létre, összetett és sokszínű jellemek a pozitív és negatív oldalon egyaránt. Szerencsére az anime követi a mangát, remélhetőleg egészen annak végéig. A remek történet mellett az erőssége, hogy megtalálták az egyensúlyt a háború és veszteségei miatt jelenlévő dráma, és a legnagyobb csaták közbe is beépített humor között. Plusz pont jár a grafikáért, ami tud jó, és mégjobb lenni. A filler epizódok alatt sem veszít a minőségéből - és ez igaz a fillerek történeti részére is. Bár a sztori nem halad előre, a készítők arra használták az időt, hogy jobban megismerjük a szereplőket, esetleg olyan dolgokat is megjelenítettek amire a manga esetleg csak utal, de nem tér ki rá részletesen, így ezek az epizódok is élvezhetőek. A harcjelenetek látványosak, de nem rétestészta jellegűek. Említést érdemel még az anime zenéje, ami Wada Kaoru zeneszerző nevéhez fűződik és nagyon színvonalas lett. Csupán az anime soundtrack-jeit hallgatva is érezni lehet a különböző hangulatokat és azt a légkört ami az egész történetet átjárja. A szinkronhangokra sem lehet panasz ahogy azt már megszokhattuk, bár nekem különösen a Grófot alakító Takiguchi Junpei alakítása tetszik.
Végül ajánlom mindenkinek, aki elmúlt legalább 14 éves, és szereti a hasonló témájú animéket/mangákat, nem riad vissza a hosszától és szereti a különleges, bár kissé sötét hangulatú történeteket.